Aranybánya Üdülőpark

Aranybányászati örökség

Aranybánya Üdülőpark udvar

Telkibánya arany- és ércbányászata nagy múltra tekint vissza, a falut először 1270-ben említették bányatelepként, 1341-ben Nagy Lajos bányavárossá emelte a települést. A 19. század elején még működtek az arany- és ezüstbányák, a településen vájárok és csillések is éltek. A falut gyakran emlegetik aranygombosként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett aranyból, amit csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak. Mindenesetre a hőskorban Telkibánya Magyarország aranytermelésének csaknem egyharmadát produkálta

Ma a falu az ásványgyűjtők paradicsoma, hiszen a föld felszínén napjainkban is sok ásványt lehet találni. Az igazi különleges program azonban, ha részt veszünk egy vezetett Aranybánya-túrán, melyen lehetőségünk nyílik belépni egy középkori bányajáratba. A nagy kalandnak számító bányalátogatás alkalmával megtapasztalhatjuk, hogy a bányászok egykor milyen körülmények között dolgoztak és sok érdekes információt hallunk a bányászati módszerekről. Kihagyhatatlan élmény, már csak azért is, mert a mai Magyarország területén máshol nincs alkalmunk ilyen látogatásra. 

Az aranybányászati múlt nem csupán értékes történelmi örökség, hanem egy érdekes legenda is kapcsolódik hozzá, amit Tompa Mihály verse írt le gyönyörűen. 

A legenda arról szól, hogy egy réges-régi napon, amikor a bányászok szombat lévén épp maguknak kereshették az ércet, a bejárathoz támasztott pálca veszélyesen meghajlott. Ez azt jelentette, hogy süllyed a bánya, mielőbb ki kell jönni. Ám a bányatiszt hiába figyelmeztette a bányászokat a veszélyre, azok nem hittek neki, nem jöttek ki. A monda szerint a tiszt a faluba visszatérve arra kérte az asszonyokat, hogy csapjanak egy mulatságot, úgy várják a férjeiket. Így is történt, aztán amikor az asszonyok már vígan mulattak megjegyezte fennhangon, hogy még nem látott ennyi özvegyet vigadni. 

Az Veres patak vizét a monda szerint a bányászok vére festette pirosra. 

Ha hozzánk látogatsz, az Aranybánya túrát nem szabad kihagyni, de érdemes felkeresni ezt a patakot is! A helytörténeti gyűjteményben még sok érdekességet megtudhatnak az aranybányászatról, amit egy szemléletes makett mutat be az érdeklődőknek.

Íme a vers:

Tompa Mihály: VERESPATAK

Hol Telkibánya bércein lebeg

Bozótos erdő kétes árnya, 

Odvas bükkök tövébe vágva; 

S a fejsze egyhangúan döng, kopog, 

Odvas bükkök tövébe vágva; 

Hol, vén fukar módjára, a bérc 

Sziklás ölébe rejti kincseit, 

S megátalkodva állja, tűri 

A kutató bányász vas-ékeit: 

Áll Kányahegy, Itt hajdanában 

Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér; 

Öléből most forrás buzog fel, 

Veres habokkal, mintha volna vér.

Lelkem varázs fuvallat éri, 

Állván a bércen s a patak felett; 

S im titkos ajk susog fülembe, 

Csodás regében ó történetet. 

Miként a hangya, nyárszakában, 

Dolgozva hemzseg lyuklakában, 

– Hogy megrakott tárháza légyen, 

Ha vihar fog dühöngni télen – : 

Régente e bérc mély ölében 

Úgy hemzsegett az ember épen; 

A bánya népe éj-naponta 

Érces sziklát feszíte, onta. 

Az ember kincs után sovárog 

S ha intnek a csábos sugárok: 

Megjárja a mély tenger ágyát, 

És fúr sötét hegyekbe’ bányát. 

E bérc igen dúsan fizette, 

Hogy élve benne eltemette 

Magát a bányász; s merre vágott, 

Elé ezüst s arany sugárzott, 

És szombaton, déltől napestig 

Dolgozhatott saját kezére; 

Szorgalma addig amit ásott: 

Az lőn egy héti munka-bére. 

Épen kondult a dél harangja, 

– A bérceken széttörve hangja; – 

S a hét utolsó napja lévén, 

Moraj támadt a bánya mélyén. 

Szerencse föl! harsogva zengett; 

A bérc repedt, a szikla rengett 

Erős karok sulyos csapásán, 

Forogván bennök tompa csákány. 

A munka folyt nagy szenvedéllyel, 

A kincs sovár, lázas dühével; 

S a dúlást gyakran abba hagyván. 

Civódtak hitvány ércdarabkán. 

De aki ül kincsén sötéten, 

Harag gyult a szellem szemében; 

S megútálván e kapzsi népet, 

Barlangja ajtaján kilépett. 

S kiket kincsén kapkodni látott; 

Nagy boszúsan köztök megállott; 

S hogy ellenségit elveszítné: 

Hatalmas karját szétfeszíté… 

Az érc fenn estimára kondúlt, 

Midőn a bányaőr kiindúlt, 

S imádkozni egy Miatyánkot, 

A bánya torkánál megállott,

Azonban rémület fogá el, 

Észrevévén, hogy nádpálcája, 

Mit megtámaszta a torokban – 

Görbülni kezd abroncs módjára. 

«A bánya száll!» kiálta rögtön, 

– És a kiáltás mélyre szállott; 

«A bánya száll! kiálta újra, 

Hanem hivőkre nem talált ott. 

«Isten nevére esküszöm, hogy 

A bánya száll! siessetek ki…!» 

De a kincsvágy erős a szívben! 

Gunyszó felelt, – s nem jött ki senki. 

S a bérc nagy hirtelen lesűlyedt, 

Földrázó dörgésnek közötte; 

S a bánya kincsbeteg dulóit 

Ércomladék alá temette. 

Mely elragadt testvért, barátot, 

S bús sírja lőn a kedveseknek: 

A bércet, fájdalom-szavával 

Nevezte a nép Kányahegynek. 

A veres patak – szól a monda, – 

A gyilkoló sziklák alatt, 

– Kik háromszázan voltanak, – 

A holtak véréből fakadt. 

S mig az idő betelni nem fog, 

Mely a szellemnél irva van: 

Foly a patak s eret kutatni 

Jár a bányász haszontalan; 

De majd megenyhül bősz haragja, 

– A vérszin forrás enyész, – 

S mikép hajdan volt, Kányahegyben 

A gazdag bánya nyitva lész. 

Megosztom:
Még több ajánlat, érdekesség:
disznótoros farsangi hétvége Telkibányán, a Zemplénben
Disznótoros Farsangi Hétvége

Töltsétek velünk ezt a különleges farsangi hétvégét az Aranybánya Hotelben vagy az Aranybánya Panzióban, ahol hagyományos disznótoros ételek és vidám farsangi mulatság vár rátok! PROGRAM:

Aranybánya Üdülőpark Kalandpark télen
Szikrázó tél az Aranybánya Hotelben

Kristálytiszta levegő, jégbe fagyott természet és gyönyörű téli fények várják az utazókat Telkibányán. Vonuljanak el 3 napra a Zempléni-hegységbe az Aranybánya Üdülőpark téli ajánlatának keretében,