Aranybánya Üdülőpark

Aranybányászati örökség

Aranybánya Üdülőpark udvar

Telkibánya arany- és ércbányászata nagy múltra tekint vissza, a falut először 1270-ben említették bányatelepként, 1341-ben Nagy Lajos bányavárossá emelte a települést. A 19. század elején még működtek az arany- és ezüstbányák, a településen vájárok és csillések is éltek. A falut gyakran emlegetik aranygombosként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett aranyból, amit csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak. Mindenesetre a hőskorban Telkibánya Magyarország aranytermelésének csaknem egyharmadát produkálta

Ma a falu az ásványgyűjtők paradicsoma, hiszen a föld felszínén napjainkban is sok ásványt lehet találni. Az igazi különleges program azonban, ha részt veszünk egy vezetett Aranybánya-túrán, melyen lehetőségünk nyílik belépni egy középkori bányajáratba. A nagy kalandnak számító bányalátogatás alkalmával megtapasztalhatjuk, hogy a bányászok egykor milyen körülmények között dolgoztak és sok érdekes információt hallunk a bányászati módszerekről. Kihagyhatatlan élmény, már csak azért is, mert a mai Magyarország területén máshol nincs alkalmunk ilyen látogatásra. 

Az aranybányászati múlt nem csupán értékes történelmi örökség, hanem egy érdekes legenda is kapcsolódik hozzá, amit Tompa Mihály verse írt le gyönyörűen. 

A legenda arról szól, hogy egy réges-régi napon, amikor a bányászok szombat lévén épp maguknak kereshették az ércet, a bejárathoz támasztott pálca veszélyesen meghajlott. Ez azt jelentette, hogy süllyed a bánya, mielőbb ki kell jönni. Ám a bányatiszt hiába figyelmeztette a bányászokat a veszélyre, azok nem hittek neki, nem jöttek ki. A monda szerint a tiszt a faluba visszatérve arra kérte az asszonyokat, hogy csapjanak egy mulatságot, úgy várják a férjeiket. Így is történt, aztán amikor az asszonyok már vígan mulattak megjegyezte fennhangon, hogy még nem látott ennyi özvegyet vigadni. 

Az Veres patak vizét a monda szerint a bányászok vére festette pirosra. 

Ha hozzánk látogatsz, az Aranybánya túrát nem szabad kihagyni, de érdemes felkeresni ezt a patakot is! A helytörténeti gyűjteményben még sok érdekességet megtudhatnak az aranybányászatról, amit egy szemléletes makett mutat be az érdeklődőknek.

Íme a vers:

Tompa Mihály: VERESPATAK

Hol Telkibánya bércein lebeg

Bozótos erdő kétes árnya, 

Odvas bükkök tövébe vágva; 

S a fejsze egyhangúan döng, kopog, 

Odvas bükkök tövébe vágva; 

Hol, vén fukar módjára, a bérc 

Sziklás ölébe rejti kincseit, 

S megátalkodva állja, tűri 

A kutató bányász vas-ékeit: 

Áll Kányahegy, Itt hajdanában 

Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér; 

Öléből most forrás buzog fel, 

Veres habokkal, mintha volna vér.

Lelkem varázs fuvallat éri, 

Állván a bércen s a patak felett; 

S im titkos ajk susog fülembe, 

Csodás regében ó történetet. 

Miként a hangya, nyárszakában, 

Dolgozva hemzseg lyuklakában, 

– Hogy megrakott tárháza légyen, 

Ha vihar fog dühöngni télen – : 

Régente e bérc mély ölében 

Úgy hemzsegett az ember épen; 

A bánya népe éj-naponta 

Érces sziklát feszíte, onta. 

Az ember kincs után sovárog 

S ha intnek a csábos sugárok: 

Megjárja a mély tenger ágyát, 

És fúr sötét hegyekbe’ bányát. 

E bérc igen dúsan fizette, 

Hogy élve benne eltemette 

Magát a bányász; s merre vágott, 

Elé ezüst s arany sugárzott, 

És szombaton, déltől napestig 

Dolgozhatott saját kezére; 

Szorgalma addig amit ásott: 

Az lőn egy héti munka-bére. 

Épen kondult a dél harangja, 

– A bérceken széttörve hangja; – 

S a hét utolsó napja lévén, 

Moraj támadt a bánya mélyén. 

Szerencse föl! harsogva zengett; 

A bérc repedt, a szikla rengett 

Erős karok sulyos csapásán, 

Forogván bennök tompa csákány. 

A munka folyt nagy szenvedéllyel, 

A kincs sovár, lázas dühével; 

S a dúlást gyakran abba hagyván. 

Civódtak hitvány ércdarabkán. 

De aki ül kincsén sötéten, 

Harag gyult a szellem szemében; 

S megútálván e kapzsi népet, 

Barlangja ajtaján kilépett. 

S kiket kincsén kapkodni látott; 

Nagy boszúsan köztök megállott; 

S hogy ellenségit elveszítné: 

Hatalmas karját szétfeszíté… 

Az érc fenn estimára kondúlt, 

Midőn a bányaőr kiindúlt, 

S imádkozni egy Miatyánkot, 

A bánya torkánál megállott,

Azonban rémület fogá el, 

Észrevévén, hogy nádpálcája, 

Mit megtámaszta a torokban – 

Görbülni kezd abroncs módjára. 

«A bánya száll!» kiálta rögtön, 

– És a kiáltás mélyre szállott; 

«A bánya száll! kiálta újra, 

Hanem hivőkre nem talált ott. 

«Isten nevére esküszöm, hogy 

A bánya száll! siessetek ki…!» 

De a kincsvágy erős a szívben! 

Gunyszó felelt, – s nem jött ki senki. 

S a bérc nagy hirtelen lesűlyedt, 

Földrázó dörgésnek közötte; 

S a bánya kincsbeteg dulóit 

Ércomladék alá temette. 

Mely elragadt testvért, barátot, 

S bús sírja lőn a kedveseknek: 

A bércet, fájdalom-szavával 

Nevezte a nép Kányahegynek. 

A veres patak – szól a monda, – 

A gyilkoló sziklák alatt, 

– Kik háromszázan voltanak, – 

A holtak véréből fakadt. 

S mig az idő betelni nem fog, 

Mely a szellemnél irva van: 

Foly a patak s eret kutatni 

Jár a bányász haszontalan; 

De majd megenyhül bősz haragja, 

– A vérszin forrás enyész, – 

S mikép hajdan volt, Kányahegyben 

A gazdag bánya nyitva lész. 

Megosztom:
Még több ajánlat, érdekesség:
3 = 4 akció az Aranybánya Hotelben

Több pihenés kevesebbért – akciós ajánlat Zemplén felfedezésére! Három éjszakát fizető vendégeink 5 nap / 4 éjszakán keresztül élvezhetik az Aranybánya Hotel vendégszeretetét. Ennyi idő

GYERMEKNAP AZ ARANYBÁNYA ÜDÜLŐPARKBAN

Gyermeknap alkalmából varázslatos gyerekbirodalommá változott az Aranybánya Üdülőpark! Hagyományteremtő céllal rendeztük meg 1. gyermeknapi rendezvényünket, amelyen közel háromszáz vendég szórakozott nálunk a változatos, kicsiknek és