Telkibánya a szívünk csücske, hiszen ezer szállal kapcsolódik hozzá a családunk, nem csupán arról van szó, hogy itt működtetünk kereskedelmi szálláshelyet. A történetet, a családunk és a vállalkozás kapcsolódását már elmeséltük.
Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy az utóbbi két évtizedben az idelátogatók is sorra megerősítik, hogy van valami különleges atmoszférája a helynek, valami megmagyarázhatatlan varázs, amit csak félig igazolnak a látható, látogatható attrakciói. De látványból, élményből is kapunk bőven egy itt tartózkodás alatt. Természetről, történelemről és kultúráról nyerhetünk tapasztalást, amit itt igyekszünk minél alaposabban bemutatni.
Telkibánya önmagában egy valódi turisztikai attrakció, mely minősítésre gazdag és érdekes történelme és természeti kincsei miatt szolgál rá. A falu nevezetességei között van a vártemplom, a hajdani ispotály maradványai és a Szent Katalin-kápolna, valamint a kopjafás temető, ahol oszlopos-rovásos kopjafák sorakoznak, amelyek évszázadokon keresztül megtartották formájukat.
Vártemplom: A falu fölé magasodó, messziről is látható gótikus stílusú Vártemplomról az első írásos említés a 15. század közepéről származik. A belső falán olvasható – eredetileg latin nyelvű, 1892 óta magyarra fordított – 1624-es felirat szerint sokat „látott” épületről van szó, mely körül több alkalommal is háborúk dúltak. „…Régen város volt ez helyen Sigmond király idejében két templomok nagy töltések. Arany bányák és sok érczek…” A hajdan a falu központjának számító templom sziklára épült alapja több mint 2 méter mélyen található. (Forrás: Szalay László Pál: A Vártemplom, In: Telkibánya történelmi emlékei és természeti értékei)
Kopjafás/gombfás temetőkert: A Vártemplom körül található temetőkertben a kopjafák a rajtuk szereplő jelzéseket ismerők számára sok információval szolgálnak: a fejfa csúcsának formája az elhunytak nemét, családi állapotát árulja el nekünk, a rovások száma a megélt éveket, míg sok esetben a foglalkozásukról is kaphatunk információkat.
Szent Katalin Kápolna és Ispotály: Az 1997 tavaszán előkerült épületmaradványok feltárását és a rekonstrukciót követően nyerhettünk bepillantást a hajdan virágzó bányaváros életének egy újabb mozzanatába. A betegek és idősek gondozására hivatott ispotályt és a hozzá tartozó templomot egy 1367-ben Nagy Lajos királytól kapott engedély alapján kezdték építeni és az 1450-es huszita megszállásig látta el feladatát. Ma egy helyreállított kápolnát és parkosított romkertet találunk itt, valamint a telkibányai ércbányászok védőszentjéről, Szent Katalinról készült faszobrot. A területről, a faragott turulmadár tövétől pedig szép kilátás nyílik a lent elterülő falura. (Forrás: Benke István: A Szent Katalin Ispotály és Kápolna, In: Telkibánya történelmi emlékei és természeti értékei)
Telkibányai Múzeum: Az ország első porcelánmanufaktúrájának és kőedénygyárának – melyet 1825-ben létesítettek a környékbeli kaolinlelőhelyekre alapozva – egykori épületében berendezett Helytörténeti Múzeumban az üzem eredeti termékeiből és a bányászathoz, erdőgazdálkodáshoz, a zempléni vadászathoz, valamint a népi kultúrához kapcsolódó kiállítás látható. A múzeum kertjében további látnivalók találhatóak: Szent Katalin emléktáró, középkori szállítóakna, malomkő- és kőzetpark.
Természeti különlegességek: Az utóvulkáni működés eredményeképpen Telkibánya környékén számos helyen találkozhatunk a perlittel. Az Ósva-völgyében sétálva mintegy 20 különböző méretű perlit tűsziklapár kereshető fel, további látványosság a perlitfolyás néven ismert képződmény. Ugyanitt találkozhatunk egy 8 méter magas szikla alatt feltörő Gejzírkúttal, melynek vize télen is langyos. A természetjárók számára is kincsesbánya a falu, mert túraútvonalak metszéspontjában fekszik, az erdőt járva pedig olyan különlegességekre bukkanhatunk, mint a középkori vízduzzasztó gát vagy a Huszita sziklák.
Telkibánya kuriózuma az arany- és ércbányászati múltja, melyről a következő bejegyzésben mesélünk.
