Család és vállalkozás – családi vállalkozás
A jelenlegi Aranybánya Üdülőpark helyén, pontosabban a panzió telkén hajdanán egy családi ház volt a hozzá tartozó udvarral, ahol az 1980-as évektől a gyerekek kirepülése után a nagyszülők éltek és ahol a nyári szünetekben rengeteget nyaralt a kis unoka, aki ezeket a sorokat írja. Csodás évek voltak. Az udvaron tyúkok kapirgáltak, a ház mögött egy nagy kukoricás, amiben jót lehetett bújócskázni, hintázás közben pedig a kert közelében emelkedő hatalmas hegyet csodálták a kíváncsi gyerekszemek. 1987-től a nagypapa halála miatt üresen maradt a csodás fekvésű ház a hegy aljánál. Évek teltek el, a család pedig a 90-es évek közepén a kihasználatlanság miatti állagromlás megelőzése érdekében vendégházzá alakította az épületet, ahol hosszabb ideig angol kutatók szálltak meg – kutatták a hajdani aranybányákat.
Ez adta hát a kezdő lökést, nem véletlenül esett a választás később az Aranybánya névre, mellyel 2000-ben hat szobás panzió kezdte meg működését megyei turisztikai pályázat támogatásával. Ekkor még csak reggeliztető konyhánk volt a jelenlegi étterem különtermében, de nagy lelkesedéssel vártuk a vendégeket, akik egymásnak adták a kilincset, nagyszerű szájreklámunk volt. Más kort éltünk akkoriban, nem volt ennyire erőteljes az online jelenlét, a belföldi turizmus viszont fellendülőben volt, sokan fedezték fel maguknak a csodás Zemplén és Abaúj térségét.
Közben a szüleim teljes állás mellett folyamatosan fogadták a vendégeket, egy másik településre hazatérve nyaranta éjszakánként, záróra után. Kezdettől részt vállalt minden családtag a munkából, de a teher legnagyobb része a szülők vállán volt. A rengeteg pozitív visszajelzés, a családfő lendülete és a turisztikai szektor támogatása együttesen egy folyamatosan fejlődő pályára állította a vállalkozást. Szó szerint tégláról téglára építkeztünk és ebbe az épülésbe mindent visszaforgattunk. Megépült az udvaron a medence, a panzió másik épületének szobái, bővült és teljes ellátásra alkalmas lett a konyha, eleinte salakborítású teniszpálya épült és így tovább. Rengeteg barátság szövődött, a mai napig visszajárnak olyan családok, akiknek pici gyerekként ismertük meg a gyerekeit, de mára már ők maguk is szülők lettek☺. Úgy láttuk érdemes még fejlődni, a fejlesztésbe további időt, energiát, fáradtságot beletenni.
Nagy lépés volt 2011-2012-ben, amikor a szemközti telken megépült a családi kalandpark az apartmanházzal és megnyitotta kapuit az Aranybánya Hotel. Nagy bravúr és erőteljes vízió kellett hozzá. Vizes, ingoványos terület volt, senki sem gondolta, hogy hasznosítható. Nem így a családfő, aki lelki szemeivel már látta a természetes vízfolyások által táplált kis tavat, közepén a szigettel. A hotelt 219 cölöpre építettük, hogy statikailag teljesen biztonságos legyen. A mai vendégek csak a békésen csörgedező patakot és a szép kis tavat látják, de talán érdemes tudni, milyen akarat és képzelőerő terelte ebbe a formába vizet. Ekkor már nem működött a másik faluból történő üzemeltetés, ide költözött a családfő és felesége, hiszen egy pillanatra sem lehetett itt hagyni az egyre nagyobb vendéglátóegységet. A fejlesztések azóta is folyamatosak. Már teljesen megújult a sportpálya, épült fitneszudvar, a medence is vadonatúj fedést, borítást és gépházat kapott, 2020-ra pedig a panzió összes szobájának fürdőszobáját vadonatúj burkolat és szaniterek díszítik a teljes gépészeti felújítás mellett.
Mára rengeteg vendéget fogadunk. Köztük sokan vannak, akik végigélték a családdal ezt a szép küzdelmet. Mert a vendéglátás bár gyönyörű szakma, sok és nagy kihívást rejt magában. Főleg, ha a családfő minden poszton jelen van, szervez, irányít, a mai napig leül a vendégekkel, felel a dolgozókért és mindenért. Az édesanyám 3-4 munkakörben dolgozva igazgatja a napi ügyeket, beoszt, ellenőriz, felveszi a vendégek telefonjait, megválaszolja az e-maileket. A testvérem és a felesége a két kicsi gyermekükkel odaköltöztek, intézik a napi feladatokat, viszik az adminisztrációt, a bárt, a konyhát. Én pedig a távolból dolgozom a népszerűsítésen, az egyre nagyobb zajban azon, hogy hallassuk a hangunkat, hogy látszódjon ez a sok szív és lélek, ami emögött a vállalkozás mögött van. Mert én még látom emlékeimben azt a csendes utcát, a kiscsirkéket az udvaron és az akkor hatalmasnak tűnő kukoricást, ahol ma az étterem terasza van. De a nagy hegy még mindig olyan gyönyörű és hatalmas, ő a tanúja a változásnak és a töretlen fejlődésnek.
2020-2021-ben a vírus képében teljesen új kihívások elé állított az élet minket is, de bizakodunk, hogy folytatni tudjuk az eddigi munkát még nagyobb lendülettel, sok szívvel és akarással. Mi várjuk a találkozást!
